Sajnos megint elkésett valaki. Ez már csak egy ilyen hét. :)

A mostani szerencsétlen filmzenének 4 hasznos tulajdonságáról írnék:

1: Benne van az, amit Hans Zimmer tud nagyon jól, azaz hogy különböző dallamokat használ, mégis valahogy ugyanannak, azaz egységesnek tűnik. 

2: Nem fél erőteljes lenni. Nagyon sokszor gond ez egy-egy nem híresebb zeneszerzővel.

3: Rendkívül tetszik, hogy az utolsó számban a főtémát nem is a kiemelt zenekar adja, hanem a háttér. Valami hihetetlen ötlet volt, hogy cserélgeti, melyik adja. Így akár 10-szer egymás után lemehetne, mégis élvezhető.

4: Max hangerőn remekül elnyomja a két szobával arrébb hangosan hamisan HIM számokat éneklő embereket. Komoly. Tesztelve ;)