Rég nem voltam moziban, utoljára a Hasonmás sajtóvetítésén, de tegnap végre eljutottam, ráadásul kettőn is voltam.

Az első a Julie és Julia, ami két amerikai nőről szól, negyven év különbséggel. A korábbi (Julia Child) követi férjét Párizsi kiküldetésébe, ahol megtanulni francia módon főzni, és nagy viszontagságok árán elkészít egy francia szakácskönyvet az amerikai háztartásokba. A második nő, Julie blogot kezd írni, amiben megfogadja, hogy egy év alatt elkészíti Julia könyvének összes receptjét, szám szerint 524-et. A film egy megtörtént eseten alapul, és a rendezőnő szerintem első pozitívan értékelhető filmje, bár eddig ilyen gárdája és iylen forgatókönyve sem volt. Meryl Streep és Amy Adams is nagyon jó, de nekem Chris Messina is tetszett, nagyon látnám már valami főszerepben egyszer.

A zenéjét Alexandre Desplat szerezte, és kicsit néhol Sims jellege van, de amint jönnek a hegedűk ez eltűnik, és akkor nagyon lágy. Bár a Sims jelleg is aranyos, jól mutat a való életben is :).

A második film a Pixar Fel-je, amivel szerintem az első olyan filmjüket csinálták, amit nem lehet leszólni. Sosem lesz a legjobbjuk, legalábbis szerintem, de nem unalmas, vagy gyerekes, vagy szájbarágós, mint a Wall-E, ami nekem például nem tetszett, de nem is olyan felnőttes humorú, mint egyes Shrek részek (tudom, az Dreamworks, nem Pixar), egyszerre mese is, meg nem is, egyszerre szakít a konvekciókkal, és nem is. Engem az fogott meg, hogy két halál eset is volt a filmben, mármint a "jó" oldalon, és mindakettőt annyira szépen, érzékletesen vitték végig, hogy az művészi. Persze elengedhetetlen vicces részek is voltak, amik hál'istennek nem a szabványpoénokból álltak, így összeségében ha nem is az IMDB 42. helyére való, ahol jelenleg tanyázik, de a Wall-e féle csalódásomat teljes mértékben feledi, és Nagyon szurkolok majd neki az Oscar-on. 

Zene: Michael Giacchino