Furcsa módon kezdődött a kapcsolatom a címben említett úriemberrel. Az ismertségünk úgy indult, hogy rettenetes módon irigyeltem őt, és sikerült elérnie első ránézésre, hogy a legszexibb-álompár toplista első helyét a CharlizeTheron-StuartTownsend kettős átadja neki és a menyasszonyának. Ugyanis az illető most már a férje is Scarlett Johansson-nak, aki azért valljuk be (már akinek) egy eszméletlen jó nő, és ez a pasi is valami álom lehet egy nő számára.

Szóval irigykedve tekintettem rá, és az első közös filmünkön úgy siklottam át, mint rajzfilmkarakter a banánon. Először az Adventureland pergett le úgy a szemem előtt, hogy tudtam, ez a pasas nem csak az éppen akkor megint nem vámpírokkal és farkasokkal táncoló Kirsten Stewart-ot fekteti le a kamerák előtt, de azok mögött meg az akkor épp a másik Boleyn lányként megálmodott Scarlett-et is. Az a film egyébként mély nyomokat hagyott bennem, szerintem egy egész új színészgenerációt mutatott be, ha csak a két főszereplőt nézzük, akik mindketten zseniálisak, ha épp jó a szerepük, valamint a rendezés is jó volt. A filmben többször is előforduló Play Blue Eyes még a blogon is fenn van (itt), hallgassátok nyugodtan meg. A pasas a nagyjából tíz évvel előtt még tabuként elképzelt szerepet játszotta ebben a filmben, nagyjából mindazt megtestesítette, amit én is el tudnék róla képzelni. Sikerült szerintem a happy end-nek szurkoló nézőket is megnyernie, mindkét nemből, mert tudott valami pluszt adni a karakterben, amitől mintha megértenénk őt, akármit is tesz.

Meneteljünk tovább: a következő film, amit láttam tőle, az X-men: Kezdetek - Farkas, vagy nem tudom pontosan milyne felosztásban kell ezt a címet leírni, a lényeget értitek. Ő volt a film elején a jóképű kardozó srác, kb a "Küklopsz" szerű karakter, aki aztán a végére át lett operálva főellenséggé, tele az összes jó mutáns génnel. Az ilyen szerepek nem jók arra, hogy egy-egy színészt értékelhessünk, szóval ugorjunk is tovább.

A következő mozi a Nászajánlat volt, ami szerintem a legjobb romantikus vígjátékok egyike. Annak ellenére, hogy az alapötlet lopott anyag, mind a helyet, mind a karaktereket, és mind a humort olyan jól eltalálták, hogy nehéz lenne a filmet uncsinak, vagy gagyinak megbélyegezni. Ehhez nem keveset tesz hozzá Ryan Reynolds, és itt volt az a pillanat, amikor már bírtam is, mint színészt. 

Ehhez a filmhez kapcsolódóan van egy kérésem is: Ha valakinek megvan az Aaron Zigman féle filmzene, vagy meg tudja szerezni, kérem segítsen ki, mert tegnap újranéztem, és eszembe jutott, hogy már egy éve is kerestem, és azóta sem találtam a számomra elérhetőbb helyeken.

A negyedik film, ami egyben az első is volt a Mindenképpen talán. Ma néztem újra, és amikor először láttam, még moziban, nem tudtam, hogy ki a színész, de nem is nagyon izgatott. Most, hogy már ismerem, kifejezetten tetszik ebben is, bár hozzá kell tennem, hogy a kislány is tetszik belőle (aki pl a Zombieland-ben is játsza az akkor már kicsit nagyobb kislányt). Ez a film inkább csak a történetvezetése miatt lehet egyedülálló, minden más lopott elem, olyan, amin már egyszer nevettél máshol, de most újra nevetsz, mert újra látod. 

Most beújítottam, és elkezdtem leszedni a filmjeit, szóval lehet egy hét múlva már kétszer ekkora repertoárja lesz nálam a Kanadában született srácnak.