Számomra első megnézésre még nem volt egyértelmű, ami másodjára már nyílvánvaló: ez valami egészen más. A Kung-fu panda azért tetszett a kritikusoknak mert kiszedték a sok altesti humort, amit manapság az animációs filmekbe raknak, a kérdés csak az volt, mikor tudják ezt majd a közönség számára is emészthetővé tenni. Az elmúlt év rengeteg "független" vagy legalábbis a Disney és a Dreamworks stábjától független nagyszerű animációs film azonban már kezdett folytogatóan sok lenni. Nem véletlen, hogy a Dreamworks szinte egy egész évet kihagyott, ami a filmbemutatókat illeti, hiszen az Így neveld a sárkányodat előtt az utolsó filmje a Szörnyek az űrlények ellen volt, még 2009 tavaszán. Persze a kihagyásnak volt más oka is, az egyik az, hogy az egész stábjukat 3D-ssé varázsolták, így az idei tavasz két legnagyobb animációs slágere is kijöhet rögtön élethűbben, és mindkettő az Álomgyárból. (A gyengébbek kedvéért a másik a Shrek befejező része.)

   Szóval azt már tudjuk, hogy a rajzfilmből kimaradt a Shrek stílusú felnőtt humor, mit kaptunk akkor helyette. Humort, legalábbis abból az általános fajtából. Sárkányokat, a legcukibb fajtától a legvéresebbig. Ez egy gyereknek és egy felnőttnek nagyjából már pont elég. Mondjuk nem árt a tanulság, ami az, hogy legyünk nyitottak az új dolgokra, meg hogy ne a külsejük alapján ítéljük meg az embereket, meg a sárkányokat sem, valamint az, hogy próbáljuk meg meghallgatni egymást. Furcsa, de ennyi valóban elég ahhoz, hogy egy animációs film jó legyen? Tényleg.

Nah de lássuk mit kap még a film, ami a jó-tól a zseniálissá, számomra most már biztosan a Top1-é válhat. Az első természetesen a filmzene, ami John Powell munkája, de nagyon látszik rajta a Kung-Fu Pandás közös munka Hans Zimmer-rel, mert a hangzásvilág ugyanaz. A 3D nem teszi se jobbá, se rosszabbá, de azért egy feelinget ad neki. A látványvilág gyönyörű, a főszereplő, Hablaty arcán még a szeplők is a megfelelő helyen vannak, nem is beszélve a robosztus vikingek alkatáról, arcmimikájáról. Apropó arcmimika. Annyira finoman dolgoztak a készítők egy-egy karakteren, hogy elég egy észre nem vehető arcrángás, és máris más érzelmet sugároznak a hősök. A főszereplő sárkány-nak, Fogatlannak az arca végig ugyanolyan, maximum a szeme nő-csökken, mégis az érzelmek skálájának legalább ezer elemét tudják bemutatni rajta a készítők. Ettől nagyon valóságosnak tűnt az egész, sokkal kézzelfoghatóbbnak, mint amit a 3D adna. 

   Akkor még egy picit a humorról, ami az egész történetből lassan és édesen csepereg. Nem próbál meg erőltetett lenni egyszer sem, sohanem játszanak rá nagyon a fájdalmas viccekre, például a tipikus "tökön ütött egy ág" viccekre, hanem megpróbálták az egészet pusztán jellemkomikummal megoldani, és abból sem a "félreértjük egymást" fajtával, hanem azzal, ahogy két ember találkozik, és egyszerűen csak vicces. Nehéz elhinni, de működik. 

   Összegezve, az animációs filmeknek egy új kategóriája, és egyben a régi animációs filmek záró darabja. Ha lemegy a Shrek a vége, fuss el véle, valószínűleg végképp búcsút mondhatunk a populárisnak szánt felnőtt-poénos animációs filmeknek, amilyenek mondjuk a Toy Story óta a legtöbb ebben a kategóriában készített rajzfilmek. Kiderül az is, hogy nem annyira a sztárok hangjára van szükség egy animációs filmhez, hanem a jó ötletekre (bár azért Gerard Butler itt is befigyel, mint a törzsfőnök angol szinkronja). Nem véletlen, hogy az Up és a Wall-e című kritikusok által agyonelismert filmek mellett ez a harmadik legjobb IMDB átlagú animációs film a közelmúltból (A régebbiek közül egy Toy Story kicsivel előtte, egy meg kicsivel utána van.) Pontozva: 10 / 8.9

Egy kis ízelítő a filmzenéből:
Számok: Test Drive, Romantic Flight, The Kill Ring, Where's Hiccupp?