Sziasztok

Ma megnéztem újra a Spancsereket (I Love You Man), és észrevettem, hogy megint előkerült ez a szám. Illetve ti még nem tudjátok melyik, csak ha lejjebb tekertek, amit tegyetek is most meg, kapcsoljátok be, és utána folytassátok az olvasást.

Így ni.

Szóval ez a szám benne volt, ahogyan például a szintén idei film Nászajánlatban, vagy egy ismerősöm által nagyon ajánlott My Sassy Girl-ben. A komoly zenei számok közül sokat az ember öntudatlanul is ismer, ilyen például a klasszikus esküvői zene (Wagner - Nászinduló), vagy Beethoven híresebb szimfóniái (Sors-szimfónia, Örömóda) és még rengeteg. Ezek közül az elsőnek rengeteg társa van, sok olyan zeneszám, amit esküvőkön használnak, ide tartozik Handle Vízizenéjéből a Levegő tétel (bár szerintem nem illik oda), ugyaninnen a Hajókürt, vagy Purcell trombitafanfárjának a kellmesebb átirata (Jeremiah Clarke - Trombitafanfár), vagy végül a másik örök klasszikus Mendelssohn Esküvői menete. Ezek közé törte be magát az elmúlt évtizedekben a most hallott szám, Pachelbel D-dúr kánonja, ami szerintem a legkifejezőbb az összes közül, ahányszor meghallom, kicsit érzem azt mit érezhet valaki egy násznép előtt állva, mert belsőséges, és nem hivalkodó, ahogy a legtöbb, és nem próbál a zenének olyan magasztos jelentést adni, hanem aláfestést az élet egy boldog pillanatához. 

Pachelbel egyébként Bach előfutára, egy időben tanítómestere volt, ezért az összes korábban felsoroltnál régebbi ez a szám, 1680-ban készült. Ez a blogon eddig rekorder :).